A Reggae Történelme

A helyszín Jamaica. Azon belül Trenchtown gettója. A fiatalok egyetlen lehetőségét, hogy kikerüljenek a nyomorból a zene jelentette. Szerencsére a kiadóknak, vagyis a Sound Systemeknek sok zenére volt szükségük, így jó esélyük volt arra, hogy mindig valami ujjal rukkoljanak elő. A 40-es évek végén mikor a Rhythm & Blues már kifáradt, jött a SKA, ami tulajdonképpen reményt és optimizmust fejezett ki. A függetlenségből való kiábrándulás után lelassult a SKA és rock steady-vé vált. Ez a stílus a függetlenség utáni fiatalság első generációjának zenéjét képviselte. Az amerikai hatást elvetették és teljesen visszamentek a jamaicai gyökerekhez. Ezekbe a dalokba bekerültek a különböző társadalmi témák, tiltakozó szövegek, pl. panasz a szegénységről, ami sok dalban visszaköszön, mert a reggae valójában társadalmi zene, ami azt jelenti, hogy időszerű témák jelennek meg a szövegekben. Az énekstílust és a szöveget tekintve, a templom meghatározója a reggae-nek, és be kell vallanunk, hogy a rastafarizmus elterjedése mindent a reggae- nek köszönhet. Fölleg az énekeseknek, akiknek nyelvezete a gettóban élő fiatalok szóhasználatának részévé vált. Talán egy kicsit nagyobb szerepet kaptak a producerek, pedig ők csak pénzzel rendelkező emberek voltak, akik fizették a zenészeket, de igazából az együttesek hozták az igazi változásokat. Aztán később megjelent a technika. Azt gondolná az ember, hogy ezáltal aztán el is romlott minden, de nem így történt. Mert a technika fejlődésével a zenébe rakott vízhangok megjelenése az öregeket arra emlékeztette, amit először hallottak a vidéki Jamaicában. Végül 1962-re Jamaica teljesen semleges területté vált, bár még mindig a Nemzetközösség tagja maradt. Mindezek után jött Bob Marley, aki rendkívül tudatos művész volt, ugyanis lehetősége nyílt arra, hogy a gettólét sajátosságait jelentéssel bíró kifejezésekké alakítsa. Ő általa lett ismert a reggae zene Európában is. De nem szabad elfelejteni Lee "Scretch" Perry nevét sem, mert az ő hangújításai a világon elismertek lettek. A The Wailers-el való közreműködése indította el Bob Marleyt a világhír felé. Természetesen Marleyn és Perryn kívül sok híres együttes volt, hiszen a rastafari hit egyik alapja az, hogy zenéjükkel bombázzák "Babylont" ami a rohanó, bűzös, zsúfolt város kifejezése volt, az ő szóhasználatukban. A rasták élő istene Haile Selassie Etiópia császára volt, eredeti neve Ras Tafari. Ő nem rasta hanem igaz keresztény volt. Azt ugyan nem lehetett tudni, hogy Selassie is úgy gondolkodott-e mint a rasták. Mikor meghalt, nem akarták elhinni, azt gondolták, hogy csak a média műve, amivel lerombolhatják vallásukat. Hisznek abban, hogy a császár végigjárta a tökéletes utat és most Zion hegyének legmagasabb pontján ül Menen császárnéval és várják az igazság idejét. Szent állatuk az oroszlán, mert ő az állatok királya, ahogyan Selassie volt a császárok császára. A rasták istene Jah. Hiszik, hogy majd küld egy jelet, és segít a feketéknek visszatérni Afrikába, illetve Etiópiába. Maga a rasta haj is egy szimbólum. Egyrészt az oroszlánt jelképezi, másrészt, pedig a rendszer elleni lázadást. A Bibliában is lehet utalásokat találni: Mózes III. könyve "Fejükön ne nyírják meg a hajat, ne vágják le szakálluk végét…." A másik nagy szimbólum a zöld, sárga, piros zászló. A zöld, Etiópia, az ígéret földjének felvirágozása, a sárga az anyaföldi élet boldogságát jelenti, a piros, pedig a győzelem színe, de a rasták történelme során elesett mártírok vérét is szimbolizálja. Az igazi rastafarik vegetáriánusok, csak növényi eredetű ételeket esznek és isznak. Fontos dolog még, hogy a rasták nem állnak be a dolgozók soraiba, hogy ezzel is gyengítsék Babylon hatalmát, inkább saját készítésű termékeiket árulják. Ezen kívül nagyon optimisták, és az erőszakot elvetik.